Idézet ismeretlentől:

Szörnyen hiányzol, pedig csak néhány hegy választ el tőlem,
Magával ragad, de tudom egy darab mindig nálad lesz belőlem.
A szívem egy darabkáját őrzöd, ami érted dobban folyton,
Számolom a perceket, fáj, hogy nem vagy itt de még elfojtom.
Türelmesen várom a pillanatot, mikor végre csókkal köszönthetlek,
Átölellek, a kezed fogom, s halkan a füledbe súgom annyira szeretlek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.