Szállj szállj kis boszorkány,
Balatonig meg sem állj,
itt vár téged kedvesed,
kinek szívét márciusban elvitted!
Azóta is csak rád gondol,
hisz szíve nélkül nem élhet,
de a szíve ott van nálad,
s így biztonságban várhat.

Mikor eljön a nap,
az az őszi nap,
mikor újra láthat,
újra felragyognak szemében a sosem múló vágyak.
De minden szinte minden nap lát,
hisz erre való az a fránya skype,
de ez mégsem az igazi,
de mégis láthatja édes kis mosolyog,
mikor látja új életerőt kap,
feltöltőd szíveddel s szerelemeddel.



 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.